Pingvin úrfi

Nem feltétlenül érettségire, felvételire, diplomaosztóra, céges tárgyalásra való, de kit érdekel!? Hisz' olyan édes! :) Az ihlet pedig: egymás mellé keveredett a sárga, a fehér és a fekete lakkom. Ennyi. Van, hogy ez is elég. :)

Megjegyzés: a csokornyakkendő a prototípuson (=az ötlet megszületésének pillanatában, annak hevében buzgón megkreált előd) olyan pontosan sikerült - élesben meg persze, hogy nem, kis csálé. :) De még jó, hogy ez csak lakk; le lehet mosni és legközelebb jobbat lehet csinálni. :P

Queen of the Night

Éjszakai pillangó. Éjkirálynő. Ezek valamelyike is lehetne a cím, magyar lenne legalább, de nekem attól még Whitney Houston (film)slágere pulzál most a fülemben. Esti, mindenképp, sőt éjszakai, feketéből kiugró kék és lila. Mint amikor egy szín (maradék napfény, villám) kihasad a sötét égből élesen; szeretem a feltűnését. A szemzugba pedig nyugodtan mehet fekete, a dimenziókat is szeretem.

 

Mondrián

Körömfestészet Piet Mondrián stílusában. Már említettem, hogy nem vagyok egy nagy körömguru, de szeretek vászonként tekinteni a körmeimre (is). Az ihletet a geometrikus absztrakció alakjának megidézéséhez vicces módon saját magamtól nyertem, amikor egy ezelőtti körömpingálásomról (fotó lent) a jól ismert képre asszociáltam. A kivitelezést nem könnyítette meg, hogy pont nincs fekete díszítőlakkom, s így egy nagyon alternatív módszerrel kellett dolgoznom (sosem találnátok ki, de maradjon is műhelytitok), de az összhatással voltaképp elégedett vagyok.

...és kék szavakkal csak Téged festeni

Pár éve még (jó pár éve) úgy néztem a kékre, hogy az csak a legritkább esetekben jöhet szóba nálam mint potenciális szín a szemhéjamon. Nem egy kék árnyalatokban bővelkedő palettát elajándékoztam, valamint szegény Anya szavait is kételkedve fogadtam, miszerint régen Ő sokszor használt kéket és nagyon szerette, jól állt neki... Mindezt azért, mert a szemem színe zöld. Mint Anyának. :) Ez az (amúgy alaptalan) ellenérzésem a kékkel kapcsolatban már régen elszállt. Nyilván nem a jól ismert Abba-kéket kenem a szemhéjamra - attól még, hogy a '80-as években születtem, az akkori sminktrendet nem muszáj követnem (jeges babarózsaszínnel vagy latexnadrág-lilával az ajkakon mennyei :D). De már rég nem dőlök be az úton-útfélen hangoztatott színszabályoknak, amiket a nyomtatott és online női magazinok időről időre elővesznek - általánosítás, látszat okosság, beszűkültség! Hogy ide vezethető-e vissza egykori kék-parám vagy sem, azt már csak sejteni tudom, de nem is érdekel. Ide nekem a kéket is - és minden színt a világegyetemben!

rózsaszínnel dúsítva - hmm, kicsit jobban is eldolgozhattam volna... c'est la vie!

A "művem" nem olyan költői, mint a cím, de remélem, ez senkit nem zavar rajtam kívül! :)